7.rész

Meghoztam a mai részt!!:) Köszönöm,hogy komiztok és szavaztok. Ezzel nagy örömet szereztek nekem.:* Imádom minden egyes olvasómat.!! <3
*Louis*
Kis idő múlva egy kocsi lámpája világított a szemembe. Harry volt.
-Mi történt Veled?-jött oda hozzám.
-Nagyon megbántottam..-feleltem.
-Otthon mindent elmesélsz,de most gyere!-húzott fel a földről.
Beültünk az autóba,és Harry iszonyú gyorsasággal hazahajtott. Mikor beléptünk,már vártak minket.
-Mi a baj?-jött oda Zayn,és megölelt. Abban a pillanatban újból felülkerekedett rajtam a sírás,de még időben felfutottam a szobámba. Fél óra múlva valaki kopogott.
-Bejöhetek Lou?-hallottam meg Hazza hangját.
-Igen.-feleltem kurtán és megtöröltem a szemeimet.
Harry odajött hozzám és szó nélkül átölelt.

-Figyelj Louis. Felhívtam telefonon Hope-t..-kezdte.
-Várj! Honnan tudtad a számát?-csodálkoztam.
-Megnéztem a telefonodban,amit lenthagytál.-válaszolta,Én pedig bólintottam.-Megpróbáltam meggyőzni,hogy beszéljétek meg,de Ő hallani sem akar Rólad. Sajnálom,de ezt nagyon elcseszted.-fejezte be,Nekem pedig kínos mosolyra húzódott a szám.
-Hát ennyit a nagy szerelemről.-sóhajtottam.
-Én segítek elfelejteni rendben?-suttogta Harry.
-Ha egyáltalán ellehet..-motyogtam.
-Segítünk Neked!-jött be Zayn,Niall és Liam.
-Köszönöm skacok.-öleltem meg őket. Igen. Ez a négy fiú a legjobb barátom,de talán Harry az,aki a legtöbbet segít. Sok ember hiszi,azt,hogy mi szerelmesek vagyunk egymásba. De ez nem igaz. Csak olyan mintha a testvérem lenne. (ezt énis így gondolom.-szerk.)
*Hope*
Miután Louis elment,sírtam. Egy egész éjszakát végigsírtam miatta..
***
-Jóreggelt.-vánszorogtam le a lépcsőn.
-Nekedis! Hogy aludtál?-kérdezte kedvesen Holly.
-Szörnyen.-válaszoltam.
-Mi a baj? Amúgy Louis miért rohant el tegnap?-tudakolta.
-Mert kidobtam.-feleltem.
-Mi? Miért?
Mindent elmeséltem neki,szóról-szóra.
-Szóval ezért nem aludtál?!-nézett mélyen a szemembe.
-Igen.
-Jajj,Hope. Ez nem a világvége,majdcsak kibékültök.-jött oda.
-Nem. Biztosan nem bocsátok meg neki.-jelentettem be mérgesen.
-Rendben,ahogy gondolod. De ne sírj miatta.-mondta.
-Nem fogok megígérem.-mosolyodtam el halványan,de tudtam,hogy most hazudtam.
***
Még aznap kiiratkoztam abból a szörnyű iskolából,és munkát kerestem. Csak sajnos nem találtam.
-Ezt nézd meg!-dobott le elém egy újságot Holly. Azt gondoltam,hogy valami munka,de nem. Annál sokkal rosszabb. A címlapon Louis volt,ahogy a házunk előtt sír(!). Majd mellette egy kép,amin ketten sétálunk.
Gyorsan fellapoztam az újságot és megkerestem a cikket. Ott több kép is volt rólunk olyan feliratokkal,hogy:-"Louis Tomlinson megcsalja a barátnőjét?!"
A sírós kép alatt pedig:-"A lány kikosarazta Louist,ezért visszament Eleanorhoz."
A cikk végén pedig találgattak,hogy ki lehet a titokzatos lány..
-Úristen! Ezek nem normálisak! Miket írnak?!-háborodtam fel.
-Hát látod. Az embernek nem lehet magánélete.-ivott bele a kávéjába Holly.-De Louis sírt utánad.-kacsintott rám és kiment.
Ezen egy kicsit elmosolyodtam,de abban a pillanatban megcsörrent a telefonom.
-Halló?
-Hope? Eleanor vagyok!-hallottam meg a hangját.
-Igen. Mit akarsz?-sóhajtottam egy nagyot.
-Nos csak annyit,hogy miattad szakított Velem Loui!! Miért avatkozol bele mindenbe? Tuti,hogy rámásztál,Te kis ribanc.!-kiabálta a telefonba.
-Khm,elnézést,de arról nem tehetek,hogy Louisnak megjött az esze. Rájött,hogy neki nem kellenek az olyan kurvák,mint Te.!-mondtam lesajnálóan.-Ami pedig Őt illeti,egyáltalán nem érdekel.-tettem le.

-Ki volt az?-kiabálta valahonnan Holly.
-Egy senki.
***
Ma úgy döntöttünk,hogy vásárolni megyünk a Harrod's-ba. Túl akarok lépni Louison. De most már kezdem elfelejteni,hiszen 5 napja nem beszéltünk Hívott ugyan többször is,de nem vettem fel. Egyszer Harry is bepróbálkozott,de elmondtam neki a véleményemet. Egyáltalán nem ismerem,de rendes srácnak tűnt.
-Készen vagy?-kérdezte Holly.
-Egy perc.-mondtam,majd felvettem a pulcsim és kirohantam. A kedvenc ruhaösszeállításom volt rajtam..
-Várj egy picit!-állított meg.
-Nem Te akartál sietni?-néztem rá mérgesen.
-De le kell,hogy fotózzalak! Gyönyörű vagy.-mondta és előszedte a gépét.
Nem néztem oda,de szerintem jó kép lett.

-Na mehetünk.-utasított és elindultunk.
***
-Úristen! Mennyi ruha.-fogtam a fejem.-Egy kicsit kimegyek oké?
-Menj csak.-intett.
Kiléptem az ezredik boltból,amikor megláttam egy nagy tömeget. Arra gondoltam,hogy talán valami baleset történt,ezért odasiettem. Bár ne tettem volna.
Átfurakodtam a tömegen,de amikor megláttam,hogy miért van itt mindenki,leblokkoltam.
-Én ezt nem hiszem el! Itt a One Direction!-sikította egy lány,de Én még mindig csak álltam. A fiúk pedig dedikáltak. Nem néztek fel sokszor,ezért egy darabig nem látott meg egyikőjük sem. Bár azt sem tudják,hogy ki vagyok. De az egyik pillanatban Louis felpillantott az előtte álló lányra,majd Rám nézett,de mintha ott sem lettem volna visszanézett .Aztán egy ezredmásodperc alatt esett le neki,hogy Én állok ott,ezért újra felém kapta a fejét és eltátotta a száját.

Mikor már vagy 3 perce csak néztük egymást,már a többi fiú,és a lányok is felfigyeltek. Harry valamit súgott Louis fülébe,de Ő még mindig nem mozdult. Ekkor Hazza rám nézett,de olyan lesajnálóan,hogy sarkon fordultam és elfutottam. Könnyeim már patakokban folytak,amikor neki mentem valakinek. Felnéztem rá és majdnem elájultam.