39.rész

Sziasztok! Ma is írok egy részt,mert lehet,hogy holnap nem lesz rá lehetőségem. Nagyon szeretlek Titeket! 
Kértétek,hogy írjam le ide is azt,amit ask-ra. Hát itt van!:')
Mit jelent neked a One Direction? /hosszan/ :)

Ez leírhatatlan,de megpróbálom.
Tudod mostanában nagyon rossz hangulatom,és szinte mindennap sírok is. De nem mutathatom ki! Egyik este,miközben tök szarul voltam,hirtelen ránéztem a fiúk posztereire. Elgondolkoztam azon,hogy Liam mennyire erős ember lelkileg! Mennyit csúfolták és bántották,de Ő mindig felállt és most ki lett?! Világhírű énekes. Volt egy időszak amikor a fiúk szomorúak voltak az utálkozók miatt,de aztán rájöttek,hogy mennyien szeretik őket,és most már leszarják a nátorokat. Akkor Én miért adnám fel?
Felálltam és letöröltem a könnyeimet. Bekapcsoltam a Little Thingset és meghallgattam ötször. Már az első végén elhittem,hogy Én is lehetek szép. Éppen ezért mondom azt,hogy a One Direction nekem az életet jelenti! lehet,hogy most bolondnak néztek,de nemérdekel. Nagyon sokat tanultam Tőlük és sohasem felejtem el,hogy segítettek felállni!! Ők a példaképeim! Köszönöm Fiúk.
Hát röviden ennyi.
Köszönöm,hogy elolvastátok! Nem is húzom tovább az időtöket..:) IRATKOZZATOK FEL ÉS KOMIZZATOK!♥
*Louis*
Ma van a tárgyalás napja. Nagyon remélem,hogy Hope apja megbünhődik a tetteiért. Az este tökéletes volt számomra és remélem,hogy Hope számára is.
*****
Reggel,amikor felébredtem a szerelmemet nem találtam magam mellett. Nem ijedtem meg,mert gondoltam,hogy a fürdőben van. Lassan felkeltem és a szekrényhez léptem. Kinyitottam,majd amikor belenéztem kicsit furcsállottam,mert mintha kevesebb ruhát láttam volna. De nem izgatott. Gyorsan felkaptam magamra egy alkalomhoz illő nadrágot és inget,de a nyakkendővel meggyűlt a bajom. Hope-tól akartam segítséget kérni,ezért belopóztam hozzá és átöleltem.
-Louis! Ugye nem azt akarod mondani,hogy nem tudod megkötni a nyakkendődet?-nézett rám szúrós szemmel.
-Ööö,és mi van,ha igen?!-próbálkoztam.
-Akkor majd Én megcsinálom és közbe annyit mondok,hogy nálad bénább férfival még nem találkoztam.-nevetett,majd megcsinálta.
-Köszönöm.-nyomtam egy puszit a homlokára,majd kisiettem a zakómért.
10 perc múlva már teljes harci díszben álltam. Hope mikor meglátott megállt előttem és a gyönyörű szemeivel végigpásztázott.

-Most mondhatnám,hogy iszonyú szexi vagy,de ezt ilyenkor nem illik.-harapta be az alsó ajkát,mire elmosolyodtam.
-Neked szabad!-húztam magamhoz és mélyen beszívtam az illatát.
Fél óra múlva azonban már a bíróságon ültünk. A bíró bűnösnek ítélte azt az állatot,de sajnos felfüggesztették. Olyan dühöt éreztem magamban,hogy szinte már felrobbantam.
Aztán jött életem legszörnyűbb napja.
-Fiúk szeretnék valamit mondani!-állt elénk Hope,mire nagyon megijedtem,de nem csak én.
-Mit szeretnél? Ne ijesztess.-szólalt meg türelmetlenül Harry.
-Szeretném,ha ezt Louis elolvasná! Abból minden kiderül.-adott a kezembe egy gondosan lezárt borítékot,megcsókolt,majd sorra mindenkit megölelt. Semmit sem értettem. Amint egyet pislogtam már el is tűnt.
 Mi történik?

-Bontsd már ki!-sürgettek a fiúk,mire nagyon lassan bontani kezdtem a borítékot. Kivettem a levelet és olvasni kezdtem.
"Kedves Louis!
Most felvetődött benned a kérdés,hogy mi ez a levél?! Elárulom Neked. Ez egy búcsúlevél. Igen. Jól olvastad. Elmegyek. Mert muszáj. De szeretnék illően elbúcsúzni a szerelmemtől! Kérlek olvasd végig.
Kezdjük az elején. A találkozásunk szörnyűre sikeredett,de Te nem adtad fel. Többek között,ezért is csodállak,mert ennyire kitartó vagy! Én sohasem voltam erős lány. Ezért is megyek most el.
Emlékszel az első csókunkra? Én tisztán! Olyan boldog voltam,mint még sohasem. Aztán a sok közös program,a nevetések,a sírások,és az ölelések. Sohasem fogom elfelejteni Louis. Azokban a hetekben nagyon vidámak voltunk mind. Holly és Niall összejöttek. Niall volta az első és az utolsó barátja az Én gyönyörű barátnőmnek. Azthiszem ennek így kellett lennie. Aztán jött egy sötétebb időszak. Amikor azt gondoltad,hogy megcsaltalak. Bevallom nagyon fájt,de tűrtem. Tűrtem,mert nem akartam,hogy lássátok,mennyire rossz. De betelt a pohár,és tudod,felvágtam az ereimet. Én tényleg nem akartam! Elhiszed Nekem? Igazából Én sohasem szoktam bocsánatot kérni semmiért,de most megtettem. Ez nagyon furcsa.
A kórházban újra boldog lettem,mivel megbocsájtottál. A szívembe tavasz költözött. Mindenhol csak téged láttalak. Ami ezután következett,sohasem fogom elfelejteni. Amikor meghallottam a telefonba,hogy meghalt Holly. Akkor dőlt le minden,amit eddig felépítettem..
Amikor Harry-vel veszekedtünk,aztán kibékültünk. Nos,igen. Harry. Ő az az ember,akit nemtudok hová tenni Louis. Most lehet,hogy haragudni fogsz rám,de talán többet érzek iránta,mint barát. Kérlek neharagudj. Tudom,hogy most biztosan ráncolod a szemöldöködet,és a gyönyörű kék szemeid csodálkozva merednek a lapra. Én örülök,hogy ezt már nem láthatom. Egyszerűen nemtudom szavakba foglalni,hogy mit érzek iránta,mint ahogy azt sem,hogy irántad mit érzek. Ez olyan,mintha el kéne mondanom,hogy milyen ízű a víz. Lehetetlen.
Most jön a legnehezebb része. A búcsúzás. Talán sohasem fogom megbocsájtani magamnak,hogy elmentem,de így lesz a legjobb. Tudod miért? Mert,ha itt maradok,apám előbb-utóbb rám talál és akkor végem. A másik ok Harry. Ő maga mondta Nekem,hogy el fog költözni. Ezt nem hagyhatom Louis! Érted? Nem engedhetem meg,hogy miattam vége legyen ennek a csodálatos csapatnak.! Ti öten vagytok a One Direction,és nem négyen.
Ennyi lenne. És ami még a legfontosabb,kérlek,hogy ne gyere utánam,és ne keress! Ugyanúgy megyek,ahogyan jöttem. Észrevétlenül. Felejts el,és turnézz,bulizz,csajozz,énekelj! Mert Te énekes vagy,nem Louis Tomlinson. Sajnálom.
Utóirat: Örökké szeretlek. A Te reményed."

Amikor a végére értem egyszerűen nem tudtam elhinni!! Egymás után többször is végigfutottam a sorokat,és egyre kétségbeesettebb lettem. Amikor végre megértettem azt,amit olvastam hirtelen záporozni kezdtek a könnyeim a semmiből. A fiúk még nem olvasták,ezért nem értették,hogy miért sírok.

-Mi áll benne?-kapta ki a kezemből Harry,majd vadul olvasni kezdte. Amint Ő is végzett vele,teljesen ledöbbent,ugyanúgy mint a többiek. Nem tudtunk megszólalni. Csak álltunk a tárgyalóteremben(!) és néztünk magunk elé. Elgondolkodtam. 

Akkor most elment? Végleg? Soha többé nem ölelhetem magamhoz? Nem csókolhatom meg? Nem foghatom meg azt a csodálatos kezét?

Ezek a gondolatok harcoltak a fejemben,mígnem elkiáltottam magamat.

-Elvesztettem!!-üvöltöttem sírva,majd utána akartam rohanni,de valaki visszahúzott.

-Nem azt írta a levélben,hogy ne keresd?-kérdezte Liam.

-De nélküle nincs életem!! Érted?-kiabáltam,majd hirtelen eszembe jutott valami furcsa.-Te nem is olvastad a levelet!-húztam össze a szememet.

-De igen.-szabadkozott,Én pedig elhittem. Mint mindig mindent.

Végül nem mentem utána. Ő már döntött. Elmegy,Én pedig összeomlok.

*Hope*

-A London-Skócia járat 10 perc múlva indul! Kérjük az utasokat,szíveskedjenek felszállni!-mondta be a hangosbemondó.

Lassan felálltam,majd körbenéztem,hogy nem jöttek-e utánam,és elindultam az új életem felé. Odaadtam a jegyemet,majd elfoglaltam a helyem. Bedugtam a fülhallgatómat,és hátradőltem. Vajon mi indult el?

A Little Things. Szinte azonnal könnyek szöktek a szemembe,amint meghallottam. Gyorsan kikapcsoltam és egy gyors számot indítottam be. El kell felejtenem mindent,ami Londonban történt!

*****

Az út felénél lehettünk,amikor felébredtem. Kinyitottam a szememet és kinéztem az ablakon. Csodálatos volt. Hirtelen a telefonomban meghallottam egy ismerős hangot. A régi csengőhangomat. Louis,amint azt mondja,hogy szeret. A felhők felett hallgatni a szerelmem hangját,akit elvesztettem,szinte leírhatatlan érzés volt.

Már épp készültem újra depressziós hangulatba kerülni,amikor megcsörrent a mobilom.

-Igen?-szóltam bele.

-Szia Hope! hol vagy? Már a repülőn ugye?-kérdezte az ismerős hang.

-Hali Dave. te mindig jókor hívsz.-nevettem-Igen,már repülök feléd!

-Várlak! A reptérre küldtem eléd egy taxist. Ő majd elhoz.-oktatott.

-Rendben.-mondtam mély hangon,amin mindketten nevettünk.

-Örülök,hogy nevetni hallak.-mondta.

-Őszintén szólva Énis. Na leteszem. Puszi.-fejeztem be a beszélgetést. Hogy ki is valójában Dave? Egy nagyon-nagyon régi barátom. Ő is Magyarországon élt,ott ismerkedtünk meg,majd örök barátok lettünk.

Sajnos,elköltözött Skóciába,de most ebben a helyzetben ez jó pont. Hozzá költözöm.

Miután belegondoltam újra elmosolyodtam.

De,hogy igaz mosoly volt-e? Nem mondanám.

Remélem,hogy tetszett Manók!! Ez egy hosszabb rész lett,nagyon sokat dolgoztam vele.:') 10 komi után következő,de nem biztos,hogy holnap. :c♥♥