41.rész

Hát sziasztok manók! Meghoztam végre a 41.részt.:) Remélem,hogy örültök neki. Próbálok hosszút írni:) Képzeljétek,hogy tegnaptól fogva már teljesen boldog vagyok! Már ideje volt..
Nektek nincs summer feeling érzésetek? Mert nekem nagyoon.*-* Mindig azzal nyugtatom magam,hogy már csak 3 hónap és vége a börtönnek,úgyhogy kitartás gyerekek!c:♥

*Hope*
-Na most,hogy itt vagy,mindent el kell mesélned!-ült le velem szemben Dave.
-Biztos hallani akarod?-kérdeztem.
-Teljes mértékben.-bólintott egyet,mire belekezdtem.
-Tudod,Én már lassan fél éve kint laktam Londonba. Igazából Holly-val mentünk ki.-hajtottam le a fejem,de Ő nem szólt semmit,ezért folytattam.-Mikor elmentünk egy One Direction koncertre véletlenül ismerkedtem meg a fiúkkal. Louissal már akkor megtaláltuk a közös hangot. Aztán kezdtem beleszeretni. Ő is belém.
2 hét után járni kezdtünk,és nagyon boldog voltam Vele. Szinte mindennap miatta keltem fel. Később jött apám terrorja,de azt is átvészeltük. Legnagyobb meglepetésünkre Niall és Holly is összejöttek. Akkor nagyon boldog idők voltak számunkra. Akkor még nem sejtettem,hogy majd mennyi tragédiával kell szembenéznem. A "megcsalással" kezdődött. A régi pasim Daniel buliján voltunk. Tudod Ő volt az aki mindig megvert. Az a lényeg,hogy megcsókolt Louis szeme láttára,aki persze teljesen begőzölt és nagyon ronda dolgokat vágott a fejemhez. Akkor..nos..Dave..tudom,hogy ez neked nem fog tetszeni,de elmondom. Felvágtam az ereimet.-mondtam ki,de Ő még most sem szólt semmit,tehát nyugodt szívvel folytattam.-De persze Louis megmentett és minden rendeződött. Aztán ezután következett a szörnyűség.-pottyant máris ki egy könnycsepp a szememből.
-Meghalt Holly ugye?-nézett a szemembe Dave. Mindig is nagyon jól ráérzett a dolgokra. Ez az egyik különleges képessége.
-Igen.-motyogtam,majd vettem egy nagy levegőt-Apa ölte meg.
Dave szemrebbenés nélkül nézett rám,ezért folytattam a történetemet.
-Miután meghalt,teljesen összetörtem. Szinte csak árnyékom voltam önmagamnak. Niall is ugyanígy érzett. De ezek után jött mégegy rossz hír. Kiderült,hogy Harry is többet érez irántam. Méghozzá szerelmes belém! Ekkor telt be a pohár. Kigondoltam,.hogy feljelentem apámat. Meg is történt,majd ezután megírtam a búcsúlevelet Louisnak és felhívtalak Téged. És most itt vagyok.-fejeztem be.
Dave pár pillanataig gondolkozott,majd hirtelen megszólalt.
-Jól tetted,hogy ide jöttél Hope. Én mindig itt leszek Neked!-ölelt át,ami nagyon jól esett.

-Ami pedig apádat illeti,nem lepődtem meg rajta,hogy megölt egy szerencsétlen lányt. Én mindig is tudtam,hogy egy gyilkos,csak sohasem hallgattál Rám.-mondta.
-Igazad van és sajnálom.-bújtam hozzá.-Még kislány voltam.
-Mindig is az maradsz. Egy kis szeleburdi,naiv kislány.-nevetett ki,amin Én is elmosolyodtam.
Pár percig csendben élveztünk egymás társaságát,majd rátért arra a témára,amit el akartam kerülni.
-Szeretted?-kérdezte.
-Dave-ültem fel-Ezt nemtudom elmondani Neked. Amikor átadtam a búcsúlevelet Neki,akkor összetörött a szívem. Most is csak ürességet érzek.-próbáltam elmondani,de kitört belőlem a zokogás. Sírógörcsöt kaptam.
******
-Megnyugodtál?-kérdezte még mindig a hajamat simogatva.
-Igen. Azthiszem. Remélem. egy időre igen.-túrtam bele a hajamba,majd felálltam és bevonultam a szobámba. Még nem tanulmányoztam teljesen. Tiszta luxus.

Nem szeretem ezt a csillivilli stílust,de nemérdekel. Ezért a kis apróságért sohasem szólnék Dave-nek. Mindig is túl jó volt hozzám.
*Louis*
Mióta elment nem vagyok önmagam. Úgy döntöttem,hogy leírom Hope számára egy naplóban a nélküle eltöltött napok eseményeit.
1.nap
Kedves Hope. Ma reggel,amikor felébredtem a tekintetem,azonnal magam mellé irányult. Még nem nyitottam ki a szememet,de már éreztem a bódító illatodat. Azonban amikor végre megpillanthattalak volna,csalódnom kellett. A mellettem lévő hely üres volt. Üres. Akkora kő gurult a szívem helyére, úgy éreztem,hogy kiszakad a mellkasomból. Pár percig csak meredtem a hűlt helyedre,aztán kikeltem az ágyból. A szekrényhez léptem és kinyitottam azt. Ott volt szinte sz összes ruhád. Nem vitted volna magaddal? Miért? De aztán felismertem őket. Ezeket mind a többiek vagy Én vettem Neked. Szörnyű érzés volt látni,hogy ott lógnak,de Te sehol.
Délután a fiúk próbáltak elhívni csavarogni,de nem lehetett kirángatni a szobánkból. Csak ültem és vártam. Tudod mire? Vagy inkább kire? Rád.
Louis.

Mikor befejeztem,becsuktam a kis könyvet,amit egyébként Hope-tól kaptam,és elraktam.
Fél óra múlva kopogtak az ajtómon. Hirtelen átvillant az agyamon,hogy talán visszajött hozzám,de azonnal ki is zártam ezt a gondolatot.
-Gyere.-mondtam,mire belépett Harry.
Odalépkedett hozzám és leült.
-Louis.Mostanában nagyon eltávolodtunk egymástól.-kezdte.
-Harry,tudod,hogy ennek is megvan az oka.-fordultam hozzá.
-Igen gondolom. De attól még,hogy Hope elment mi még barátok maradtunk nem?!-kérdezte,mire teljesen felháborodtam.
-Igen? Neked csak ennyit jelentett Hope? Persze Harry,majd azt fogom mondani,hogy "Nincs semmi gáz,elment a szerelmem,menjünk bulizni!".-mondtam dühösen.
-Egyáltalán nem így gondoltam,de látom,hogy Te már nem értesz engem Louis. Lehet,hogy vége Larrynek.-állt fel,majd kiment. Egy kicsit elgondolkoztam,de úgy döntöttem,hogy Nekem van igazam.
*Harry*
Miután kijöttem Louis szobájából,elhaladtam egy régi kép mellett. Ránéztem és akaratlanul könnybe lábadt a szemem.

Hol van már a régi Larry? Eltűnt. Vagy mégsem?!

Hát ennyi lettem volna mára.:) Remélem,hogy tetszett a rész! Mégegyszer köszönöm a díjat!! 10 komi és következő.♥