"Elviszlek egy másik világba...": 48.rész

Hát sziasztok! Nagyon-nagyon jó volt a verseny.:) Helyezést nem tudok,mivel nem mondták meg.:c de az a lényeg,hogy jól sikerült.:) szeretek táncolni.
Most nézem,hogy túlléptük a 20.000 oldalmegtekintést! Másfél hét alatt!! :o <3
*Hope*
Teljesen lemerevedtem. Ő állt ott. Vagy csak képzelődöm? De egyre közelebb jött,majd lassan megérintette az arcomat puha tenyerével.
-Miért vagy itt Harry?-kérdeztem motyogva.
-Egyszerűen nem bírtam Nélküled.-válaszolt,mire egy kicsit elmosolyodtam,aztán eszembe jutott valami.
-És mi lesz a turnéval,a koncertekkel..és legfőképp a rajongókkal?-remegett a hangom.
-Egy kicsit várniuk kell.-emelte meg az állam,majd a szemembe nézett. Azonban,amikor meg akart csókolni,eltoltam magamtól. Ő felvont szemöldökkel Rám nézett,majd megrázta a fejét és bement a házba. Ahol Én laktam.
Miért csinálom ezt? Ő eljött utánam,itt volt. És Én? Én csak hidegen elutasítottam. Milyen ember vagyok? Kegyetlen.
****
Hirtelen ötlettől vezérelve utána rohantam.
-Harry!-kiabáltam,mire megfordult.
A szája bár mosolygott,Én láttam rajta,hogy szomorú. A szemei csillogtak a könnyektől,amiket miattam ejtett. Annyira szörnyű volt így látni,de erőt vettem magamon és beszélni kezdtem.
-Sajnálom,hogy megint csalódnod kellett. Hidd el,hogy nem így akartam. Régóta gondolkozom azon,hogy mit érzek,de ezekben a percekben rájöttem. Azt hallottam valahol, hogy a szerelem nem mást, mint egy barátság, amely lángra kap. Én is pont így érzek irántad. Szeretlek.-suttogtam olyan halkan amennyire tudtam.
-Hope. Tudom,hogy Te még mindig szereted Louis-t. Nem akarlak kiábrándítani,de el kell mondanom valamit.-kezdte.-Louis ma lefeküdt Eleanorral.-mondta ki,engem pedig elöntött a düh és a mardosó fájdalom.
-Hogy tehette ezt Velem? Akit annyira szeretett?!-tettem fel hangosan a kérdéseket.
-Úgy,hogy csak játszott. Kihasznált. És amint elmentél visszajött az,akit talán tényleg szeret. Hisz már háromszor szakítottak,de mindig egymásra találtak.-magyarázta miközben Nekem szüntelenül potyogtak a könnyeim egy olyan ember miatt,akit félreismertem.
-Kérlek ne sírj! Utálom,ha az emberek sírnak.-mondta,de Ő is könnyezett.-Szeretlek.
-Én is Téged Harry. Én is.-fúrtam a fejemet a vállába. Pár percig csak egymást átölelve álltunk és vártunk. Hogy mire? Magam sem tudom.
-Látom itt a herceged.-nevetett fel gúnyosan valaki a hátunk mögött.
-Dave?-perdültem meg és mélyen a szemébe néztem. Éreztem,hogy bele fog kötni valamibe.
-Szia Hope. Nyugodj meg. Csak azért jötten,hogy elmondjam,rosszul választottál.-mondta,Én pedig pislogás nélkül meredtem rá.
-Tessék?-kérdezett vissza Harry.
-Na,megszólalt a hős megmentő,aki eljött a szerelme után Skóciába.-parodizált.
Láttam,hogy Harry keze ökölbe szorul,tehát pillanatokon belül ütni fog. Gyorsan kellett döntenem.
Hirtelen odabújtam hozzá és a fejemet a mellkasának döntöttem. Éreztem,hogy olyan szaporán veszi a levegőt,mintha ki akarna szakadni a tüdeje. Lassan felpillantottam és láttam,hogy csukott szemmel próbálja nyugtatni magát.
Nagyon megijedtem,mert még nem láttam ilyennek.
-Sok boldogságot. Aztán vigyázz Rá Styles!-hallottuk újból a gúnyos hangot,majd azt,ahogyan elmegy.
Kezeimmel körkörös mozdulatokat végeztem Harry mellkasán mindaddig,amíg rendesen nem lélegzett.
****
Óvatosan eltoltam magamtól,de nem tudtam a szemébe nézni.
-Nagyon megijedtél?-kérdezte halkan.
Nem mertem megszólalni sem,ezért csak bólintottam egy aprót.
-Ezt nem hiszem el.-rúgott bele élesen a földbe,mire ugrottam egyet.-Gyere sétáljunk egyet!-nyújtotta a kezét,amit Én elfogadtam.
Sokáig csak kéz a kézben sétálgattunk,majd hirtelen megszólalt.
-Tudod Hope Én nem olyan vagyok mint amilyennek megismertél. Dühkitöréseim vannak. Gyógyszereket szedek. Nyugtatókat. Ha nem venném be,akkor már rég nem állnék itt Hope.-szünet-Én el akartam mondani,de eddig nem volt rá alkalmam. Ezért nem volt barátnőm régóta. Mindig csak egy éjszakára kellettem minden lánynak. Sohasem voltam szerelmes. Aztán jöttél Te és elraboltad a szívemet és a lelkemet. Miattad meg akartam változni. Nem ittam,nem buliztam,nem csajoztam. Meg akartam felelni Neked. Sajnos nem sikerült. Már tudom előre,hogy most mi következik. Elengeded a kezem,azt fogod ordítani,hogy félreismertél és rohansz egészen Dave karjáig.-fejezte be,de Én még mindig szorítottam a kezét.
-Harry eddig azt gondoltam,hogy Louis az az ember aki boldoggá tehet. Most már tudom,hogy nem. És azt is tudom,hogy ki az akibe teljes szívemből beleszerettem....Te!-mondtam ki,majd egy gyengéd csókot leheltem a szájára.
-Köszönöm,hogy Te más vagy.-húzott elő egy vörös rózsát,majd odaadta.