49.rész

Sziasztok Manók!
Mint ahogy tegnap írtam sajnos beteg vagyok,de mindenképp írni akarok! Remélem sikerült eléggé Darkossá tennem.c:
*Hope*
-Nem Harry. Nem vagyok más. Ugyanolyan vagyok,mint bármelyik lány. Csakhogy Én nem azért szerettem beléd,mert Te vagy Harry Styles,hanem,mert elraboltad a szívem. És önmagadért vagyok veled,nem másért.-fejeztem be,majd lassan ráemeltem a tekintetemet.
Szemeiben felfedeztem a könnyek apró jeleit,de nem sírt.
-Tudod,Én mindig próbáltam két lábbal maradni a földön,és most..most,hogy itt vagy Velem,azthiszem sikerült.-mondta,mire átöleltem.
Még nagyon sokáig sétálgathattunk kézenfogva a fák gyűrűjében,amikor hirtelen megszólaltam.
-Harry nekem vissza kell mennem a házba! Már nagyon későre jár.-fordultam felé.
-Rendben. Megyek Veled.-jelentette ki,de Én megráztam a fejem.
-Nem jöhetsz! Dave kidobna. Azt pedig nem akarom. Bármennyire is szeretlek,muszáj lesz,hogy elmenj.-magyaráztam.
-De az az ember egy vadállat! Nem..-kezdte,de félbeszakítottam.
-Harry! Kérlek.-fogtam meg a kezét.
-Csakis miattad.-szűrte ki a fogai közt,majd tenyerével megfogta az arcom. Zöld szeme kísértetiesen csillogott az alkonyatban. Ha nem ismerném,biztos,hogy elfutnék. De ehelyett lágyan megcsókoltam.
-Kérlek vigyázz magadra. Nagyon kérlek.-motyogta,mire bólintottam.
-Persze.-fordultam meg,majd elindultam a ház felé.
Éreztem az égető pillantását magamon,ám amikor megfordultam,nem láttam Őt. Hátborzongató.

*****
Mikor beléptem az ajtón sötétség fogadott. Már ilyen késő lenne? Mindenki alszik?
Ám ekkor valaki megszólalt mögöttem.
-Azthittem,már nem is jössz vissza.-nevetett. Dave. Megijedtem.
-Miért lettél ilyen?-fordultam hátra,és szembe találtam magam Vele.
-Mert nem Vele kéne lenned! Van,aki többre értekelne,mint ez a sztárocska. Hidd el,hogy csak azért van Veled,hogy megfektessen.-mondta,mire elképedtem.
-Mi? Ez nem igaz. Dave értsd meg,hogy köztünk sohasem lesz semmi!-emeltem fel a hangomat,mire elkapta a csuklóm.
-Ha rajtam múlik,már ma az enyém leszel.-mosolygott cinikusan. Hirtelen megfogta a másik kezem is és megszorította.
-Auu! Ez fáj.-kiabáltam,mire Ő mégjobban felbátorodott.
-Látom nem vigyáz Rád Harry.-mondta,majd megfogott és teljes erővel nekinyomott a falnak. Akkorát csattant a hátam,hogy felsikítottam.
-Kérlek ne!-motyogtam.
-Akarlak! Kellesz!-mondta akaratosan,majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Ordítani tudtam volna,de egy hang sem jött ki a torkomon. Nem voltam tudatában annak,hogy mi történik. Levette a felsőmet,és óriási erővel szívni kezdte a bőrömet.

Nagyon fájt. Lassan belegondoltam,ha most nem kérek segítséget,akkor végem. Nagy nehezen kipréseltf magamból egyetlenegy szót.
-Harry!-kiabáltam.
-Nincs értelme.-nevetett a támadóm,majd folytatta a tevékenységét.
*Harry*
Nem akartam otthagyni azzal a barommal. Nagyon féltettem. Azonban mégis menni engedtem.
*****
Már vagy fél órája sétálgattam a városban,mert nem volt hová mennem. Abban reménykedtem,hogy Hope visszajön Velem Londonba. Itt semmiképp sem maradhatunk,mert az a Dave veszélyes. Tudom,hogy Én sem vagyok szent,de megpróbálok megváltozni Miatta. Ő az egyetlen,akibe teljes szívemből szerelmes vagyok. Nem veheti el Tőlem senki!
*****
-Harry!-egy kiáltást hallottam. Megperdültem a tengelyem körül és körülnéztem. Minden csendes volt. Nem értettem. Aztán lassan rájöttem,hogy a belsőmből szólt valaki. Elgondolkoztam.
-A jó büdös francba.-káromkodtam,majd rohanni kezdtem. Mikor végre rátaláltam Dave házára,már szinte kiköptem a tüdőmet.
Megfogtam a kilincset és berontottam. Legnagyobb meglepetésemre nyitva találtam.
Mikor beléptem olyan látvány tárult a szemem elé,hogy elöntött a mérhetetlen düh. Dave éppen megpróbálja megerőszakolni Hope-t. Nem vették észre,hogy bejöttem. Szinte vadállatként vetettem rá magamat arra az állatra.
*Hope*
Már csak a fehérneműm volt rajtam. Szinte tudtam,hogy sikerülni fog a terve,de reménykedtem,hogy Harry megment. Abban a pillanatban valaki ráugrott Dave-re.
-Te állat.-üvöltött Harry-Mit hittél? Hogy bánthatod?
Dave meg sem bírt szólalni,mert Harry egy óriási ütést mért le rajta. Majd mégegyet,és mégegyet. Én csak álltam és bámultam azt,ahogyan Dave teljesen kimerül. Tehetetlen voltam.
A szerelmemet még sohasem láttam ilyennek. Egyre erősebben verte,mindaddíg,amíg közbe nem léptem.
-Megölöd!-sikítottamzokogva,majd megfogtam a vállát és megpróbáltam leválasztani Dave-ről. Amikor végre sikerült,felállt,belerúgott még kettőt,majd Rám nézett. A szeme nem zöld volt. Nem világított,hanem inkább elsötétült.
Ahogy közeledett felem,Én úgy hátráltam.
-Ne gyere közelebb!-hárítottam,mire arcvonásai megkeményedtek.
-Félsz Tőlem?-kérdezte rekedtes hangon. Nem válaszoltam. Odalépett és megragadott,majd megismételte a kérdését.
-Félsz Tőlem?
Mivel nem akartam még jobban feldühíteni,inkább válaszoltam.
-I-igen.-dadogtam,mire Ő hirtelen elengedett. Amilyen gyorsan tudtam felkaptam magamra a ruháimat és kifutottam.
Zokogva rohantam át a parkon,majd megállapodtam egy padnál. Leroskadtam rá,és bámultam magam elé. Pár percig egyedül ücsörögtem,majd hirtelen megláttam Őt. Ahogy közeledett a pad felé,egyre jobban ki tudtam venni az alakját. Göndör fürtjei lobogtak,szemei újból világították az arcát. Leült mellém.
-Tényleg megijesztettelek Téged?-kérdezte sokára.

 -Őszintén? Igen. Nem láttalak még ilyennek,mint az imént. Majdnem megölted.-motyogtam.
-Megérdemelte volna.-szorította ökölbe a kezét,mire egy nagyot sóhajtottam.
-Veszélyes vagy Harry.-mondtam ki,mire egy aprót bólintott.
-Tudom. Hidd el,hogy mostanában nem voltak ilyen dühkitöréseim...de nem nézhettem,ahogy Dave megerőszakol.-mondta nyugodtan.-Elég volt egyszer látni ilyet.-sütötte le a szemét,mire Én felkaptam a fejem.
-Mi?
-Igen. Már egyszer végignéztem egy szegény lány szenvedését. Méghozzá a nővéremét. Régen volt,de tisztán emlékszem. Gemma expasija egyik nap meglátogatott minket. Mindig is utáltam az a görényt. De amit aznap csinált.
Este csak arra lettem figyelmes,hogy valaki sikít. Felrohantam Gemma-hoz,de lemerevedtem. Nem tudtam mozdulni. Végignéztem.
*visszatekintés*
Rob felkapta a ruháit és elment. Gemma kimerülten feküdt az ágyon,de Én még mindig tehetetlen voltam.
-Miért nem segítettél?-kérdezte sírva.
-Sajnálom. De nem tudtam.-motyogtam,majd odarohanam hozzá. Át akartam ölelni,de eltolt magától.
-Nagyot csalódtam benned Harry.-mondta,majd kilökött az ajtón.
*jelen*
-Azóta nem beszél Velem egy szót sem.-fejezte be. A végére már sírtam. Azthittem ismertem. Pedig szinte alig tudtam róla valamit.
-Nagyon sajnálom.-suttogtam.
-Ne sajnáld. Az Én hibám. Én voltam a barom. Ezek után döntöttem el,hogy megváltozok. Elmentem egy céghez ahol embereket verhettem. Egészen az X-Factorig. Azután jöttek a fiúk.-mosolyodott el-Be kellett fejeznem.


Remélem,hogy tetszett. Nézzétek el,ha rossz. Betegen írtam.
10 komi és 10 tetszik után következő!<3