50.rész

Sziasztok Manók! Még nem teljesen gyógyultam meg,de már elvonási tüneteim vannak. Úgyhogy most írtam Nektek egy részt!:) Remélem,hogy tetszik.
*Hope*
-Tudod Harry, Én ezt nem gondoltam volna Rólad.-jelentettem ki a beszámolója után.
-Miért?-kérdezett vissza.
-Mert a külsőd nagyon ellenkezik a belsőddel. Göndör barna haj,zöld szemek,ellenállhatatlan mosoly. Az emberek szinte azt hihetik, hogy egy földre szállt angyal vagy. Közben pedig korántsem.-fejetem be.
-Igen. Sokan félreismertek már. Sokan csalódtak,és sokan sírtak miattam. Nem akartam olyan maradni,ezért "jó" útra tértem.-mondta mosolyogva-De most Én akarok valamit megtudni Rólad.
-Kérdezz nyugodtan.
-Ki is vagy TE valójában?!-emelte ki a "te" szót.
-Kérdezed, hogy ki vagyok valójában. Nos,egy egyszerű lány. De mégsem. Egy olyan lány,aki már híres,aki néhány nappal ezelőtt ott virított az újságok címlapján,aki összeszűrte a levet Louis Tomlinson-nal,most pedig magával Harry Styles-sal,aki eddig boldog,szabad életet élt,de már nem. Egy olyan lány,akinek kezd lassan elege lenni mindenből,egy olyan aki mindennél jobban szeret Téged.-hadartam el egy szuszra.

Harry tátott szájjal bámult pár percig,majd lassan szólásra nyitotta a száját.

-Sajnálom,hogy ennyit kell szenvedned.-motyogta,de Én nem akartam többet erről beszélni.

-Fázom.-tereltem. Hirtelen rájött,hogy valójában még mindig a szabad ég alatt álldogálunk ketten.

Harry azonnal levette a zakóját,és a vállamra terítette.

-Tiszta úriember.-kuncogtam vacogva.

-Mindig is az voltam.-vágott vissza,mire megforgattam a szemeimet.

-Meg szerény is ugye?

-Persze.

Jó fél óra gyaloglás után,annyira kimerültem, hogy állni sem bírtam. Levetettem magam egy padra.

-Hol vagyunk Harry? Hol fogunk aludni?-kérdezgettem.

-Azthiszem ma már csak itt.-válaszolt.

Már csak pár percig érzékeltem magam körül az eseményeket. Annyit láttam,hogy Hazza lefekszik mellém a padra és átkarol. Éreztem a hátamon széles mellkasát,és férfias illatát. Ezek hatására egy ezredmásodperc alatt elvitt Álommanó,az álmok földjére.

*Harry*

Itt fekszel mellettem. Gyönyörű vagy. Szemed csukva, nem mozdulsz, csak mellkasod emelkedik minden lélegzetvételednél. Alszol. A végtelenségig el tudnálak így nézni. Ahogy békésen járod álmaid országútját, vétek lenne megzavarni ezt a tökéletes harmóniát. És mégsem tudom megállni. Végigsimítom arcod,mire apró mosoly szökik szádra, ahogy lassan megfordulsz. Álmosan kinyitod a szemed, én pedig elveszek annak mélységes kék tengerében. Lehajolok és egy apró csókot lehelek
homlokodra. Közelebb bújsz hozzám, egyik lábad átveted combomon, és így ölelve hajtod le fejed, hogy újra álomba szenderülj.

*****

Reggel halk morajlásra ébredtem. Már rég világos volt,és az emberek körülöttünk jártak-keltek. Biztosan azt hitték,hogy hajléktalanok vagyunk. Nem akartam felébreszteni Hope-t,de amint megmozdultam,már ki is nyitotta tengerkék szemeit.

-Jóreggelt.-mondtam,mire elmosolyodott.

-Nekedis. Mondd azt,hogy nem egy padon fekszünk,mint két csöves.-nézett Rám,mire elnevettem magam.

-Sajnos rossz hírt kell közölnöm.-mondtam visszafojtott nevetéssel.
-Mit?
-Itt fekszünk egy padon,mint két csöves Choco.-mondtam ki,de abban a pillanatban kitört belőlem a nevetés.
-Mi az,hogy Choco?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
-Ez az új beceneved.-mondtam diadalittasan.
-És miért pont Choco?
-Mert mindig...mindig olyan csokis illatod van.-szagoltam meg újra-Isteni.
-Styles. Nos,hogyan is fogalmazzak? Te egy barom vagy.-mondta,mire bedurcáztam.
-Nem ér ilyet mondani.-nyafogtam,mire a szemembe nézett,és hosszasan megcsókolt.
-Utállak.-suttogta két csók között,mire felemeltem és az ölembe ültettem.
Pár másodperc múlva eltolt magától,és összeszűkült szemmel rám bámult.
-Tudod Harry szerintem ez elég vicces helyzet. Itt ülünk ketten egy nagyon népszerű parkban,egy padon. Én az öledbe és csókolózunk. Szerinted ez nem perverz?-kérdezte,mire egy nagyot nevettem.
-Ha engem kérdezel,szerintem ez nem perverz,de amit Én képzelek?! Na az perverz!-jelentett ki,mire vállon boxoltam.
-Hé,várj! Eszembe jutott,hogy van valahol itt egy ismerősöm,akinek itt van egy hotelja!-kiáltottam fel,de olyan lendülettel ugrottam a telefonomért,hogy lefordultam a keskeny padról. Hope persze jól kiröhögött.
-Nem röhög együttérez a barátjával.-tápászkodtam fel.
-Ki mondta,hogy a barátnőd vagyok?-kérdezte,mire lesápadtam.
-Hát...izé..de..az nem úgy volt?..-dadogtam.
-Persze,hogy az vagyok Harry. Csakis a Tiéd.-suttogta a fülembe,mire elöntött a megkönnyebülés.
-Szeretlek Choco.-motyogtam,majd elővettem a telefonom,és tárcsáztam Mattet.
Pár perc múlva kiderült,hogy még mindig itt lakik és,hogy szívese fogad minket. Lediktálta a címet,Én pedig boldogan raktam le a telefont.
Amint Hope felé fordultam,találkoztam az érdeklődő tekintetével. Egyszerűen gyönyörű.
-Megvan a szállás.-öleltem át,mire Ő belefúrta a fejét a vállamba.
******
A nap hátralévő részében sétáltunk,nevettünk,sütiztünk. Mivel semmi cuccunk sem volt,ezért könnyedén mozoghattunk.
-Tudod mit imádok Benned?-kezdtem.
-Tudom,hogy mindent,de sorold csak.-legyintett.
-Először is a szerénységedet. Másodszor pedig azt,hogy Téged nem érdekel,hogy két napig ugyanabba a ruhába vagy. Nem kezdesz el nyafogni,ha rosszul áll a hajad,és bármit megeszel.-fejeztem be,és megpusziltam.
-Köszönöm ezeket a csodás szavakat.-motyogta.
-Bármikor.
*****
Már sötétedett,amikor fogócskázni kezdtünk. Visszatértünk abba a parkba,ahol ébredtünk. Én voltam a fogó,de Hope úgy eltűnt,hogy aggódni kezdtem.
*Hope*
Eltévedtem a sötétbe. Nem tudtam,hogy merre induljak. Harry már biztos mindenhol keres.
-Harry!-kiabáltam,de nem jött válasz.
Hirtelen egy erős kéz ragadott meg hátulról.
Felsikoltottam.

Remélem,hogy tetszett! Sajnálom,ha rövid,de még mindig beteg vagyok.:c 10 komi és 10 tetszik után következő!♥